Festő.
Petőfinek, akiről több arcképet festett, rokona és jóbarátja volt.
Eleinte írónak készült, 1846-ban Marastoni Jakab, 1847-től pedig
Bécsben F. Waldmüller iskolájának növendéke. 1847 telén készült első
kompozíciója, István király és az orgyilkos. Szabadságharci élményeit
litográfiasorozatban rögzítette. Mezőberényben festette utolsó
Petőfi-képét. 1850-től Münchenben Kaulbachnál tanult, 1851-ben festette
- egy évtizeddel Székely Bertalan előtt - II. Lajos holttestének
megtalálása c, képét. Később Debrecenben arcképfestésből élt. Rövid
ideig Bécsben tartózkodott.
Hazatérte után számos portrét, életképet és történeti kompozíciót alkotott (Zách Felicián, Vak Béla, Martinuzzi meggyilkoltatása, Czillei és Hunyadi, Ónodi gyűlés stb.) Milton leányainak tollbamondja az elveszett paradicsomot c. képének témája évtizedekkel megelőzte Munkácsyt. Petőfi Bolond Istók c. elbeszélő költeményéhez illusztrációkat készített. A hazafias célok tudatos művészi megjelenítése tette a reformkor jelentős alakjává. Egyik legszebb műve, megkapó lélekábrázolása Anyám c portréja. Kritikai tevékenységet is folytatott.
Petõfi Sándor
1840-es évek
Olaj, vászon
Történelmi Képcsarnok, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Salamon királyt anyja megátkozza
1857
Olaj, vászon, 154 x 207 cm
Déri Múzeum, Debrecen
Anyám
1850-es évek eleje
Olaj, vászon, 37,5 x 51 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest