Fenntarthatósági 2017 | Fenntarthatósági témahét 2017 |
A pillanat | Keméyn Johanna és Jankovics Imre élménybeszámolója |
A pannonhalmi kirándulás | A 3..osztályosok fogalmazása |
Petőfi Irodalmi Múzeum | Beszámoló az olvasó szakkörösök utazásáról Jankovics Imre 5.o. 2015 |
Képregény Egonról-- a lázi
alsósok munkája |
|
Sághi
Levente műelemzése (7.o.---2014) |
|
Pákozdi Eszter irodalmi dolgozata (7.oszt.---2014) |
|
Kemény Antónia 6. oszt.
tanuló munkája (44MB) |
|
Pleszinger Laura 7. oszt. tanuló
munkája (13MB) |
|
Szabó Marcell 8. oszt. tanuló
munkája (10MB) |
|
Kodolányi András 7. oszt.
tanuló munkája (4MB) |
|
Bittmann Zsombor és Bittmann
István meséje, amely megjelent az Online
mesekönyvoldalon
2014-ben |
|
PowerPoint bemutató Ady legnevesebb
tolmácsolójáról Pleszinger
Cintia munkája |
|
műelemző fogalmazás, Kassai ádám munkája |
|
Eredetmonda
Írta: Kéri Luca (2012) |
|
Eredetmonda
Írta Pákozdi Rebeka 2012) |
|
Élménybeszámoló
kultúrpogramunkról
(Pleszinger Cintia fogalmazása) |
|
Molnár Melánia
tudósítása a győri Árkádból |
|
Tájleíró lírai
alkotás Kállai Ramóna tollából |
|
Petőfi a lánglelkű költő ---
Bártfai Bálint műve |
|
Műelemző fogalmazás Sághi Boglárka műve |
|
Tobak Richárd verse |
|
Édel Dorina 4. oszt. tanuló
fogalmazása |
|
Tóth Szabolcs munkája---Műelemző fogalmazás |
|
Németh Evelyn
munkája--- műelemző fogalmazás |
|
Bittmann Rebeka első fogalmazása |
|
Harmadikosok fogalmazása az
október 27-i bp-i
kirándulásról |
|
Pintér Gábor, Csete
Dávid, Varga Eszter, Kajtár Lucia, Gellér
Patrik |
|
Csatári Gina |
|
Tóth Szabolcs |
|
Kajtár Martin |
|
Válint István |
|
Pőcze Gábor |
|
Gregosits Dávid |
|
Takács Ákos |
|
Krajczár Richárd |
|
Halász Krisztina |
|
Molnár Patrik |
|
Ócsai Adorján |
|
A magyar Ugaron |
Petrus Bernadett 2006. november16. |
A magyar Ugaron |
Nagy Anett 2006. november 20. |
A magyar Ugaron |
Halász Krisztina 2008. december 19. |
Sok helyen jártunk már Budapesten, de ahol most voltunk, az egy álom.
2017-ben
március 15-ét mi
rendhagyóan, kirándulással ünnepeltük.
2017. már. 14. reggelén a
tápszentmiklósi diákok megkezdték az
utazást Budapest felé. Reggel először
Győrbe, majd Budapestre érkeztünk vonattal. Budapesten
metróval és hajóval
jutottunk el a Kossuth térre, ahol megnéztük a
szobrokat iskolatársaink
„tárlatvezetésével”. (Ők előre
felkészültek és előadást tartottak
nekünk.)
Amint beléptünk a parlamentbe, elállt a
lélegzetünk, oly gyönyörű volt!
Körbejártuk,
s amikor a Koronához érkeztünk, az őrök
úgy álltak ott, mint a szobrok, mintha
nem is vettek volna levegőt. Pont akkor váltottak
őrséget, amikor mi ott
voltunk.
Ezt követően a Szent
István Bazilika
következett. Itt láttuk Gizella ereklyéjét
és a Szent Jobbot.Innen minden osztály más
és más
irányba ment tovább. Az ötödikesek a
„cipőket” nézték meg a Duna partján.
Érezni lehetett, hogy az áldozatok lelke még
mindig ott van. Az volt a
legszomorúbb, hogy kisbabákat, gyereket öltek meg.
Sok ember halt meg olyan
dolgok miatt, amiről nem is tehettek. A hatodikosok a Budai
várban jártak, a
hetedikesek a Hősök, terén, a nyolcadikosok pedig a Terror
házában.
Mindannyian sokat villamosoztunk és metróztunk, ez nekünk, vidéki gyerekeknek új élményt adott! Arról nem is beszélve, hogy így, tömegközlekedési eszközökkel utazva költsége szinte alig volt a kirándulásnak.
Pillanatok sokaságából így épült fel a mi közös nagy élményünk!
Kemény Johanna 5. osztályos és Jankovics Imre 7. osztályos tanuló
Kirándulás
az Irodalmi Múzeumban
2015. május 26-án Tápszentmiklósról
az olvasó szakkörösök és a versenyre
járó
gyerekek, éves munkájuk jutalmaként busszal
Budapestre utaztak a Petőfi
Sándor Irodalmi Múzeumba.
Reggel a gyerekek a szokott időben mentek iskolába. Amikor
mindenki
megérkezett, elindultunk Budapestre. Töltéstava fele
mentünk, hiszen ottani
diákok is jöttek velünk, akikkel a nap
végére jól összebarátkoztunk.
A múzeumban először régi nyomdagépet
néztünk meg és nyomtathattunk rajta
(a Nemzeti dalt). Ezen a nyomdagépen nyomtatták
eredetiben 1848-ban a 12
pontot! Utána Petőfi Sándorról tudhattunk meg
érdekes dolgokat. Egy kedves
néni körbevezetett minket és válaszolt a
kérdéseinkre is. Közben a régi tárgyak
egy részét ki is próbálhattuk. Aki akart,
még Petőfi korából származó
ruhákat is felpróbálhatott.
Utána hazafele indultunk. Út közben
megálltunk Tatán fagyizni
és sétáltunk egyet a vár körül.
A programot Tóthné Pákozdi Szilvia tanár
néni szervezte meg számunkra.
Nagyon örültem annak, hogy elmehettem a többiekkel.
A beszámolót írta: Jankovics Imre 5. o.
tanuló 2015
Kölcsey
Ferenc 1823-ban megírta első nemzeti dalunkat, a Himnuszt. Ez az
évszám
azért is fontos a számunkra, mert a mai napokig is
január 22. a magyar kultúra
napja.
A költemény kis részben optimista
hangulatú, nagy részben
pesszimista hangulatú, mert a költő Kölcsey
leginkább mindenben a rosszat
látja a reformkor előtti korszakban. A költő ebben a
költeményben
Istenhez fohászkodik. Ez az alkotás keretes vers, hiszen
első és utolsó
versszaka szinte majdnem megegyezik.
„Isten áldd meg a
magyart
jó kedvvel,
bőséggel”
„Szánd meg Isten a magyart,
Kit vészek hányának”
Megemlíti ez a
vers Árpádot,
István királyt, a tatárjárást,
Hunyadi Mátyás királyunkat és hazánk
szépségeit.
Ezzel a magyar nép dicső múltjára utal.
Ezután Kölcsey áttér magyar
nép zivataros századaira.
Itt olvasható a vers legszomorúbb négy sora:
„Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.”
E sorokban az
alkotónk átutal a jó
dolgokról a rossz dolgokra. A mű
következő
versszakában Kölcsey Istenhez fordul
segítségért, hogy a magyarok jövője
szebb legyen. Egyik példa rá:
„Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának”
másik példa rá:
„Balsors akit
régen tép,
Hozz rá víg esztendőt”
A költeményt Erkel Ferenc
zenésítette meg 1844-ben.
Számomra a Himnusz az istentdicsőitő
versek
legszebbike
Sághi Levente 7.o.
(2014)
Ezen a héten, kedden
megtartottuk a már
hagyománnyá vált őszi kalandtúrát,
amit az aradi vértanúk emlékére
rendezett az iskola.
Már napokkal ezelőtt
elkezdődött
a készülődés. Kijelölték a
csapatkapitányokat, ők pedig minden
osztályból választottak tanulókat.
Idén nem okozott fejtörést, hogy mi legyen a
nevünk, mert a 13 aradi vértanúról
nevezték el a csapatokat. Kapitányunk az
Aulich Lajos nevet kapta, mi pedig olyanok voltunk mellette, mint egy
kis
hadsereg. Zászlót készítettünk
és indulót költöttünk mire
elérkezett a várva
várt nap. Reggel busszal vittek át minket Tápra,
ahol elmondták a túrával
kapcsolatos tudnivalókat, aztán végre
elkezdődött a verseny. Olyan volt a
gyereksereg, mint egy felbolydult méhkas. Mi 11.-nek indultunk,
de indulás
előtt sem unatkoztunk, hiszen addig is plusz pontokért
érdekes feladatok
vártak ránk. Így hamar elrepült az idő
és egyszer csak azt vettük észre,
hogy bennünket is szólítanak a rajthoz.
Felsorakoztunk a kapitányunk mögé és
csatakiáltásunkat harsogva máris
megérkeztünk az 1. állomásra. A feladatok az
ünnephez kapcsolódtak, de mégis talált benne
mindenki kedvére valót. Az
állomások közötti túrázás
jó hangulatban zajlott. Az utunk végig kijelölt
túraútvonalon vezetett. 6 állomáson kellett
megmérettetni magunkat. Tanítóink
gondoskodtak az érdekes, izgalmas, elgondolkodtató
feladatokról úgy, hogy a
kicsik és a nagyok is részt tudtak venni a
versengésben. Csapatunkat még 4
szülő is erősítette. Mindenki teljes erőbedobással
harcolt a jó
helyezésért. Délután lett mire
megérkeztünk Tarjánpusztára. Kellemesen
elfáradva vártuk az eredményhirdetést. 3.
helyen végeztünk
aminek mindannyian nagyon örültünk. Innét
aztán busszal szállítottak minket
haza. Nagyon jól éreztem magam ezen a szép őszi
napon. A túrázás közben még
azt is megcsodálhattuk, hogy a természet is
felöltötte már őszi kabátját.
A fák levelei szebbnél szebb színekben
pompáztak.
Csodálatos
élményekkel gazdagodtam és a versenyzés
közben közelebb kerültünk egymáshoz
társaimmal is.
Pákozdi Eszter 7. o
(2014)
Egyszer egy
kicsike
boci legelt a kertben, és annyira ízlett neki a fű, hogy
távolabb
merészkedett. Amikor már tele volt a bendője,
körülnézett és egy
erdőben találta magát. Arra jött egy farkas. A boci
megkérdezte tőle:
- Kedves farkas, merre van az otthonom?
- Nem tudom, de medve barátom talán tud segíteni.
Mentek, mendegéltek, egyszer csak megtalálták a
barlangjában a medvét.
- Mit keresel itt, te boci? – kérdezte a medve.
- Hát, igazán csak az otthonomat keresem.
Segítenél?
- Nem is tudom.
Gondolkozik, gondolkozik, de nem jut
eszébe semmi.
- Ó, de mégis, a piros szemű nyúl talán
segíthet.
Elindultak tehát hárman a boci a farkas és a
medve, hogy megkeressék a piros
szemű nyulat.
Egy tisztás közepén találtak rá a
nyuszira. Meg is kérdezik tőle, hogy
tudja-e, hogy hol lakik a boci.
- Én azt nem tudom, de majd a fakopáncs segíteni
fog.
Mentek mendegéltek már négyen a fakopáncs
keresésére, a boci a farkas a medve
és a piros szemű nyúl.
Egyszer csak kopogás hallatszott a közelben. A
harkály épp tisztogatta a fát a
bogaraktól.
- Fakopáncs te vagy az?
- Igen, én vagyok. Mi járatban vagytok?
- Meg tudnád-e mondani, hogy merre van a boci hazája, azt
keressük.
- Én tudok valakit, aki biztosan tud majd segíteni. A
róka koma lesz az.
Így már öten mentek a rókát
megkeresni. A boci a farkas a medve a piros
szemű nyuszi és a fakopáncs.
Már kezdett esteledni…
A róka épp a falu felé
tartott, amikor rátaláltak.
- Mit keresel te itt? – kérdezte a róka a
bocitól.
- A hazavezető utat keresem.
A róka megfogta az előtte lévő bokrot és
szétnyitotta, abban a pillanatban
meglátták mindannyian a boci otthonát.
A boci megköszönte a segítséget és
futott hazafelé.
Itt a vége, te is fuss el véle.
A bársonyosi
dűlőút
A bársonyosi dűlőúton
zajlott ez az esemény amiről most
írok nektek.
Az oda vezető úton , őzek
legelésztek és
mindig körbe gyűltek , egy fűzfa köré. Amikor a nap a
legmagasabb
szögben sütött , akkor
megjelent egy kedves alak. Ez a
személy nem más volt mind Janikovszky Éva
. Minden
évben mindig, ugyan azon a napon mesélt a kicsi őzeknek.
Mikor jeles napok
következtek be , az az
útmentén dalolgattak. A dallam
olyan gyönyörű volt, hogy számos fa lombja
virág borult.Az
őzek miközben dalolgattak a bársonyos
szőrzetük csak úgy csillogott, villogott a szeretet meleg
sugarai miatt.
Így kapta a nevét a bársonyosai dűlőút.
Kéri Luca 6.osztály (2012)
Modern eredetmonda, amelyből megtudhatjuk, honnan is származik a
tápszentmiklósi Bűbők
dűlő elnbevezése (Írta
Pákozdi Rebeka 6.
oszt. tanuló 2012-ben)
A
Bűrbők
Az
eset még akkor történt
amikor Mihály bátyám volt
falunkban a suszter. Ő készített Lajos
bátyám csizmáját jó száraz
bőrből. A csizma árát a falu melletti földje
eladásának
bevételéből fedezte.
Lajos
bátyám első útja a kocsmába vezetett, de
mikorra oda ért már bicegve
ténfergett a pult elé. A kocsmáros meg is
kérdezte tőle:
-Na mi van Lajos, Fáj a
lábat?
-A
bűrbök.- utalt Lajos a
kiszáradt bőrű
csizmára. Tanúi voltak az esetnek
ivócimborái is akik
tudták, hogy a föld árából
lett
a csizma így azt a dűlőt Bűrbőknek
nevezték el, és így hívjuk ma is.
Élménybeszámoló
Kultúrprogram
keretében
2011.11.08-án ellátogatott hozzánk az iskola
meghívására Figura Ede.
Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy
mit fogunk tőle
látni és hallani. Az
osztálytársaimtól hallottam, hogy zenés,
verses
műsorban lesz részünk. A műsorra a tornateremben
került sor, és
izgatottan vártuk, hogy elkezdődjön az előadás. A
meghívott vendég
Romhányi József Szamárfül című verses
kötetéből hozott verseket,
melyet megzenésítve, gitáros
kísérettel énekelt el. Számunkra nagyon
jópofa,
vicces verseket válogatott ki. Mielőtt belekezdett az adott vers
éneklésébe, előtte mindig elmondta, hogy miről
szól. A tartalmát
próbálta tréfásan elmondani, hogy
nekünk érdekes legyen. Elmesélte, hogy a
Szamárfül írója annyira szeretett verseket
írni, hogy az iskolában az órákon a
pad alatt írta meg verseit. Az előadott versek között
volt egy, amit az
író halála után találtak csak meg.
Színvonalas műsort láttunk
Figura Edétől,
amely minden tanulót és tanárt felvidított
és megnevetetett. Jó lenne, ha még
sok ilyen előadást szerveznének az iskola keretén
belül.
Pleszinger Cintia 7. o. 2011
Amikor ezeket a szavakat halljuk, többnyire a
sztárok jutnak
eszünkbe. Ami jogos, hiszen ők ebben élnek. A
„kategóriák” változók,
ugyanis ezek az emberek más-más dologgal jutottak
hírnévhez, például: sporttal,
írással, Guiness-rekord
felállítással, vagy
énekléssel. Ahhoz, hogy az utóbbi csoportba
felfedezzenek jó hangú, populáris
személyeket, tehetségkutató versenyt
indítanak TV csatornáknál, szerte a
világon.
Itt, nálunk is megrendezésre került egy
ilyen, X-faktor névvel. Aműsorban
feltűntek jók, jobbak, de mint mindig a legjobb nyert. Ezt a
címet
2010-ben Vastag Csaba érdemelte ki, aki a verseny óta
fellépésről
fellépésre jár, mint külföldön
és belföldön, nagyvárosokban,
kisvárosokban,
olykor még falvakban is. Nem olyan régen a győri
Árkád bevásárló központ
születésnapján ő volt a sztárvendég.
Nagy örömömre három barátnőm
társaságában, beutaztunk a városba, Csaba
koncertjére. Másfél órával
kezdés
előtt megérkeztünk, de a látvány
egészen döbbenetes volt. A felállított
színpad körül, legalább százötvenen
voltak, és még a műsor el sem
kezdődött! Úgy döntöttünk nem állunk
meg, inkább körülnézünk az
üzletekben, és vacsorázunk valami finomat.
Éppen a pékség felé tartottunk,
amikor belebotlottunk egy magas, sötét
öltönyös férfiba, aki nem volt más, mint
maga a sztár. Teljesen ledöbbentünk, moccanni sem
tudtunk, csak álltunk, mint a
szobrok. Csabi egy mosollyal üdvözölt minket, majd
továbbment az őrök
kíséretében felkészülni a
fellépésre, de közben vagy tízen
megrohamozták
autogrammért és fotóért.
Kábulatunkból fölocsúdva, elindultunk valami
jó helyet
vadászni, végül negyed órás
taktikázással egészen az első sorig jutottunk!
Vastag Csaba nem véletlenül sztár, hiszen aki
egy negyvenöt perces kis koncertből ekkora bulit csinál, az
úgy gondolom
méltó erre a címre. Aki jelen volt, az egyhamar
nem felejti ezt a programot.
Molnár Melánia 7..o.
2011-ben
Már javába benne jártunk az őszben. A fák
színesedő lombja, a fázósan
didergő, meleg pulóverekbe és kabátjukba búrkolózó
emberek látványa is erre utalt. A kinti
hűvösödő idő elől
az egész család szívesen húzódott a
szoba meleg sarkába. Ekkor álltam elő
azzal a javaslattal, hogy tegyünk egy kellemes sétát
hétégén a közeli
erdőbe.
Mikor útnak indultunk, az eső nem esett, de nagyon hideg volt
odakint.
Ebben a fogcsikorgató időben meglepően üdítőleg
hatott ránk a
természet gyönyörű színváltozása.
A fák már felöltötték divatos
ruházatukat, az erdei ösvényeket beborította
az őszi levelek sokasága.
Néhol madarak kutattak eleség után. Teljes
felszabadultsággal indultunk neki
sétánknak. Pillanatok alatt megszabadultunk a mindennapok
nyüzsgésétől.
Nézelődtünk erre-arra, kavargó gondolataink
lépéseink ütemének ritmusára
teljesen megnyugodtak. Mire észbe kaptunk, már az erdő
közepén álló jó
öreg "Király" fához érünk. Dobogó
szívvel, tisztelegve állunk alatta
és képzeletünk nagyon messzire szállt. Dédipapám
meséi alapján régi idők képei peregtek elöttünk.
Hogy ez a fa hány őszt, telet, tavaszt és nyarat
élt már meg, mennyi
generáció gyermekei tépték,
mászták, törték! Átvészelt hábórút
és békét és ha
mindent-mindent el akarna nekünk
mesélni, talán egy száz évig tartó
erdei séta se lenne elég. Hirtelen
összerezzenünk. Merengésünkből egy hangosan
csacsogó cinegepár térít
minket vissza a jelenbe. Az idáig számunkra
elvarázsolt természet hirtelen
szürkévé válik. Bizony az óra
mutatója kicsit előre szaladt.
Amikor sétánkból hazaértünk, a
szobában a cserépkályha mellett kuporodva
meséltünk kis erdei sétánkról.
Mondhatjuk, hogy felért egy fantasztikus múltbéli
kiruccanással.
Kállai Ramóna 7.o.
2011.
Petőfi Sándor alkotásainak titka, hogy tele vannak
érzelmekkel, igaz
érzelmekkel és tényleg a költő lelki
világát, aggodalmait, vágyait
tükrözik. Ezek a versek igaz bizonyítékai
Petőfi lánglelkűségének.
Verseinek végeláthatatlan
sorából csak néhányat
emelnék ki melyek szerintem a költő életének
egyes fejezeteibe engednek
betekintést.
Ebéd után című verse az
otthont mutatja
be hol minden csodálatos és itt az idő az ebéd
utáni heverészésre,
megmutatkozik a családi béke és szeretet, mintha
az olvasó maga is a párnák
közt feküdne.
István öcsémhez:
Ekkor már Petőfi
elhagyta a szülői házat. Testvérének
írta ezt a verset, ami nagyon jól
bemutatja a család helyzetét. A családfőt
kisemmizték és mindaz, amiért
dolgozott most elveszett, az anya szomorú hisz
nyomorúság és örökös küzdelem
az
egykor gazdag és boldog életük. Sándor arra
kéri öccsét
Istvánt, hogy legyen erős és támogassa
szüleit.
A következő versnek a Katonaéletet
választottam. Tudniillik, Petőfi Sándor beállt
katonának ugyan hamar
eltanácsolták de, ebben az időben írta ezt a
verset melyben leírja milyen
„jó” katonának lenni. A katona nem
fázik , nem éhezik, nem szomjazik, mosnak
rá, főznek rá és mindezért még
pénzt is kap, ráadásul annyira
„szeretik”
az embert hogy ha elveszne megkeresik
és visszaviszik
és amíg botozzák úgy ordibál ahogy
tetszik.
A virágnak megtiltani nem
lehet…
című verset. Petőfi már találkozott Szendrey
Júliával, aki elrabolta a szívét ez egy
szerelmes vers melyben gyönyörű
hasonlattokkal mutatja be szerelmét, olyan virág a
szerelem melynek nem
parancsolhat senkise, ha jön a tavasz
kinyílik mint a
rózsa, kivirít.
1848 Petőfi készül
a szabadságharcra szól a gyávákhoz akik
már most remegnek pedig ez még semmi
ahhoz képest amit ő álmaiban látott. Látta
a béke galambját
aki most moccanni sem mer mert olyan idők jönnek amikor a
béke szinte
lehetetlen, sötét idők jönnek de utána
már a szabadság győz mely most
még sorvadozik az elnyomók alatt.
Négy nap dörgött az
ágyú Már bőven a
szabadságharc közepén járunk egy
csatában, Bem tábornok oldalán Petőfi,
tízszer annyi az osztrák, mint a magyar itt az
élet pusztul a halál terem,
győzelemre esély csekély szinte nincs. Bem még
mindig harcol szinte
halhatatlannak látszik.
Szörnyű idő Petőfi
Sándor
utolsó költeménye már csak egy gondolat
bántja, egytől fél igazán hogy nem
marad senki, aki elmesélhetné mi történt,
és mindazon verseket írásokat melyek
az igazat mondják el mind gyermeteg
meséknek fogják
hinni és senki sem fog emlékezni az elesett
szabadságharcosokra akik vérüket
ontatták egy igaz hazáért, egy szabad
hazáért.
Ezt a fogalmazást egy idézettel
szeretném lezárni:
Meg
kell, hogy érjem azt a nagy napot,
Amelyért lantom s kardom fáradott!
Petőfi Sándor
(műelemző fogalmazás)
A magyar Ugaron
c. vers bemutatja az emberek maradiságát, és
buzdítja a népet a haladás felé.
Mindezt a költő különböző szimbólumokkal
érzékelteti az olvasóval.
Az Ugar szó Magyarországot
szimbolizálja. Mint tudjuk az
ugar valójában a pihentetett, (meg)műveletlen
földet jelenti. Talán Ady az „Ugar”
jelzővel azt akarja tudatni velünk
hogy az akkori nép (meg)műveletlen volt?
A verset sokasága szövi át.
„Vad indák gyűrűznek
körül,
Míg a föld alvó
lelkét lesem,”
Ezek a sorok
Magyarország rejtett értékeiről szólnak.
A vers a lírai költemények
közé sorolható. Viszont ennek a
költeménynek van egy főhőse, a lírai hős. Ez a hős
küzd az
indák és a gazok ellen, mert
kötelességének érzi keresni a föld
alvó lelkét. Majd ezek a gazok
lehúzzák őt, s a lírai hős
elbukik. A hős valójában Ady, aki szimbolikusan
bemutatja, ahogy a maradi
magyar nép elnyomja őt, pedig ő változtatna ezen a
sanyarú helyzeten.
Az utolsó két sorban megjelenik a
szél, aki ironikusan,
kacagva suhan el az Ugar felett. Miért ironikus? Mert nem
éltek a nagy
lehetőséggel, hogy az ország modern, és nyugatias
legyen.
Ady Endre a maga módján szerette a
hazáját. Segíteni akart,
de mindenki elutasította.
Sághi Boglárka (8.o.---
2010.)
Álomvilág
Hogyha nékem sok pénzem lesz
Felülök az MTZ-re.
Úgy el szántok mint a vakond
a homokdombi dülőbe
Amerre én vetek
Bámul a sok dám
Irigylik a búzát
és a takarmányt
Hogyha nékem sok pénzem lesz
nem álmodok tovább.
Tobak Richárd(7.o)
2009. február
13-án, pénteken farsangi
bált tartottunk az iskola kultúrtermében.
Már nagyon
várta mindenki ezt a napot.
Mind a négy osztály, valamilyen műsorral
készült. Az elsősök énekkel
kedveskedtek a közönségnek, majd utánuk a
harmadik osztály százlábú
meglepetése
következett. A másodikasok csúfolódós
játéka után, mi a High
School Musical kettőből az All for one
című zenés műsort adtuk elő.
Ezt követően a
mókás jelmezek
kápráztatták el a közönséget.
Nekem a vasorrú bába és az ő boszimobilja
tetszett a legjobban.
A felvonulást
követően, szabad tánc,és
a tombolahúzás vette kezdetét.
Én
kettőször nyertem. Először egy kicsi plüssnyuszit,
egy tábla csokit, és egy dobozos üdítőt,
másodszor egy kockáslapú füzetet.
Szerintem nagyon jó
volt ez a nap, és
remélem jövőre is ilyen vidáman fogunk mulatni.
Édel Dorina 4. osztály
A
Szózatot Vörösmarty Mihály írta
1836-ban. Ez az évszám azért fontos, mert a
bécsi udvar ekkor lendült ellentámadásba
és börtönözte be Kossuthot Wesselényivel
egyetemben.
A
költemény műfaja óda, mely görög eredetű,
emelkedett hangú, magasztos témájú
lírai alkotás. A költő a versben a
hazát szólítja fel, ellentétben a
Himnusszal, ahol Kölcsey Istenhez könyörög. A
Szózat keretes vers, melynek jelentése
értelmében az első és az utolsó
versszak szinte teljesen megegyezik, melyben a himnuszra is
hasonlít. A
harmadiktól az ötödik versszakig a magyar
történelem dicső emlékeire utal.
Többek közt Árpádot és a Hunyadiakat
írja, de a sok szentre is említést tesz és
még a szabadságot is megszemélyesíti. Ezek
után a magyar jelenről beszél,
ahol ennek a lírának tán a legfontosabb
idézete található:
" Megfogyva bár, de törve nem, él
nemzet e hazán. "
Emellett felteszi
a költői kérdést, hogy vajon az élet-e vagy
a halál-e a jobb út. S egyszercsak
feltűnnek a
jövő lehetőségei, a jobb kor. De aztán, ha kell
jő a nagyszerű halál, ahol népek siratják
azért a magyart, hogy
hősi halált halt vagy, hogy túl sokan is lettek
áldozatok.
Zenéjét
Egressy Béni szerezte 1843-ban. Nekem a Szózat
azért
tetszett, mert minden magyart a hazafiságra buzdít.
Tóth Szabolcs 7. osztály
--2008--
Vörösmarty Mihály 1836-ban megírta
második nemzeti énekünket
a Szózatot. Ez az évszám különösen
fontos, hiszen a Habsburg-udvar
ellentámadásba lendült, a nemzetnek
bíztatásra volt szüksége. Ezt nyújtja
a
Szózat.
E
költemény magasztos témát
ünnepélyes formában megéneklő lírai
alkotás,
vagyis óda.
Vörösmarty a
népet szólítja meg ezen
művében, ellentétben a
Himnusszal, mert ott Kölcsey Istenhez fohászkodik. Ez az
alkotáskeretes vers,
hiszen első és utolsó versszaka szinte megegyezik, ebben
viszont hasonlít
a Himnuszhoz.
,,Hazádnak rendületlenűl
Légy híve,
oh
magyar, "
,,Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh
magyar:"
Megemlíti István királyt, Árpádot,
Hunyadi Jánost, Hunyadi Mátyást is. Ezzel a
magyar nép dicső múltjára utal.
Ezután a
költő a jelenkorra tér át. Itt olvasható a
vers talán legjobban szívünkbe
hatoló két sora:
,,Megfogyva
bár, de törve nem,
Él nemzet
e hazán"
E sorok azt
jelentik, hogy kevesebben vagyunk ugyan, de nem csüggedünk.
A mű következő
részében Vörösmarty Mihály, a
jövő lehetőségeit tárja fel előttünk. Egyik
lehetőségünk:
,,Még jőni
kell, még jőni fog.
Egy jobb kor,"
másik
lehetőségünk:
,,Vagy jőni
fog, ha jőni kell,
A nagyszerű
halál,"
A
költeményt Egressy Béni
zenésítette meg 1843-ban.
Számomra a Szózat
a hazaszeretetről szóló versek legszebbike.
Németh Evelyn
7. osztály ---2008--
(első
fogalmazás)
Tiszta
környezet van minden ház körül. A szép
házakban kedves
emberek laknak. Segítőkész és
barátságos szomszédok vesznek körül
minket.
A
kanyargós utak mentén három,
választékos kínálatú bolt
áll.
A falu
végén található a focipálya, ahol
mostanában nem tartanak
meccseket, de apukámmal sokszor kimegyünk játszani.
(Pl.: sárkányt eregetünk,
kézilabdát gyakorlunk). Viszont itt tartják meg a
búcsút vagy Szabó Bálint ott
szokott qadozni. Menjünk el az
iskoláig!
Ide jártam
1. osztálytól 3. osztályig, most
átköltöztettek a győrasszonyfai
iskolába és most a felsőtagozatosok
használják a felújított iskolát.
Győrasszonyfára menet szép erdőket látunk.
Ugorjunk vissza
községünk szívébe, ahol a
reformátusok díszes
temploma található. Ott vasárnap sok lakos gyűlik
össze imádkozni.
Hosszú
sétáló utak vezetnek a horgászatra
kiváló bányatóhoz, a
Bálint-kúthoz és Bársonyosra. Ezeken az
utakon tarka virágokban
gyönyörködhetünk.
Nagyon
örülök neki, hogy ebben a faluban élek.
Bittmann Rebeka 4. osztályos tanuló
(2008.január 23.)
A pálmaházban
sokféle növényt és érdekes
halakat néztük meg. Az állatkert taván
szép vízimadarak: pelikánok, sirályok,vadkacsák,fekete és fehér
hattyúk úsztak. Nekünk a
legjobban a pingvinek és a tevék tetszettek.
3 órakor
kezdődött a cirkusz. Kínai
fiúk és lányok nagyon látványos
műsort adtak elő. Szerepeltek
akrobaták bohócok, esernyőforgatók
talajtornászok. A legügyesebbek a
légtornászok voltak.
Hazafelé
Tatabányán megálltunk fagyizni.
Este 9 óra után
értünk haza. Nagyon jól éreztük
magunkat ezen a kiránduláson. Máskor is
szívesen elmennénk.
Az Irodalom
Kft. felhívása
Utazzon el az általunk biztosított legújabb
útra: Óriásországba,
ahol sok érdekességet láthat.
Az ár mindössze 1 óriás
pengő.
Programjaink
Ebéd az óriásokkal és János
Vitézzel
Menü:
-
kőszikla
– 1 pengő,
-
kristálytiszta
víz – 1 pengő,
-
olvadó
kőkocka – 1 pengő.
Kuponnal
megnézheti és kipróbálhatja az óriásszumót. Ugyanezen
kupon egy óriás fejbedobását is
tartalmazza, ahogy Jancsi csinálta. Ez még nem
minden! Kipróbálhatja a sziklával célba
dobást is!
Hogyha
bárhol bajba kerülne, fújja meg a
varázssípot, amelynek
árát a belépőjegy tartalmazza.
Mindössze 3
pengő külön befizetésével szúnyogrodeózhat
és óriás falevéllel ejtőernyőzhet is.
Ráadás: az ország akkora
fákból
áll, amelyek tetejéről bándzsi
dzsámpingolhat is (külön
díjazás nélkül, ezt az ár
tartalmazza)!
E-mail címünk: óriás@szúnyogrodeó.hu
Telefonszámunk: két béka + 3
óriás + 4 szúnyog
Jó
szórakozást!
(ha
egyáltalán szórakozik)
Az Irodalom Kft. tagjai:
Pintér Gábor, Csete
Dávid, Varga Eszter,
Kajtár Lucia, Gellér Patrik.
Bakonyi emléktúra
október 6-án
Péntek
reggel fél 7-kor gyülekeztünk a
buszmegállóban, majd onnan
Veszprémvarsányba mentünk a
vasútállomásra, ahol
vártuk a Gyõrasszonyfa felõl
érkezõ vonatot. 8 óra elõtt
elindultunk. Mikor mindenki
felszállt, Zirc felé vettük az irányt.
Útközben
megcsodáltuk az erdõt,
és sok alagúton mentünk
keresztül, ami legfõbbképp
a kicsiknek tetszett. Majd
megérkeztünk Zircre, ahol átszálltunk
két különbuszra,
és elindultunk Bakonynánára.
Nem sokkal
késõbb már az erdõben
sétáltunk, majd odaértünk a
táborhelyhez. Leültünk a padokra, és
elfogyasztottuk a reggelinket. Ezután egy kis
eligazítás jött, hogy meddig
mehetünk el.
Mindenki
sokat sétált, gyûjtögetett.
Majd két csoportra osztva
elmentünk a Római fürdõhöz.
Nagyon veszélyes volt,
ezért tanár felügyelete nélkül nem is
mehettünk oda. Sok gyerek lemászott a
sziklákon, majd a másik oldalon feljöttek. Mikor már mindenki
kipróbálta, visszafelé
indultunk, és aki hozott magával, az nekiállt
szalonnát sütni.
Az erdõ ilyenkor
már olyan volt,
mintha arany zúdult volna rá. Nagyon jó volt az idõ,
a nap beszûrõdõ
sugarai, csak úgy nevettek ránk. De
sajnos el kellett indulni hazafelé.
Kisétáltunk a buszmegállóba, és
vártunk a buszra. Mivel nagyon sokan voltunk,
két busszal mentünk, de még így is nagyon
zsúfolt volt. Nagy nehezen
megérkeztünk Zircre, a vasútállomásra.
Kis várakozás után meg is érkezett a
vonat. Kb. 1 órás út után
odaértünk Veszprémvarsányba, ahol a szülõk már vártak
minket. A tápszentmiklósiak
tovább mentek Gyõrasszonyfára.
Fél 5-kor már otthon voltunk.
Jól érzetem magam, jól
elfáradtam. Remélem sok ilyen túrában lesz
még részem.
Csatári
Gina 7. oszt.
2006.
október 10.
Barangolás a bűvös
Bakony belsejében
Vonatra
várva indultunk
kalandra,
hova
máshova, a Bakonyba.
A tanárok a buxájukat keresgetve nézték,
hiányzik egy
tízezres,az egy érték.
Közben egyre
közelebb a
vonat,
izgatottan
vártuk a nagy
utat.
A vonaton ülve
mindenki az utra készült,
s ezután az
út egyre jobban
szépült.
Megérkeztünk,
megkajáltunk,
ittunk,
ettünk, dumáltunk.
Ezután
mentünk a vízeséshez,
felkészültünk
egy nagy
eséshez.
Szerencsére
senki nem esett
bele,
de ezután
sokaknak csikart a
bele.
S ezután
mentünk vissza,
sajnos immár
a hazautra.
Hazaértünk,
lefürödtünk,
s ezután
lefeküdtünk.
Minden oké,
ez a lényeg,
fél 7 van,
jön a Tények.
Egyszercsak elaludtunk,
álmunkban
sokat motyogtunk.
Ez nem volt igen
érthető,
legközelebb
irány a
KÉKESTETŐ.
Tóth Szabolcs 6. oszt.
2006. október 10.
Amikor
a fákról leesnek a sárga és bordó
levelek a Bakony megmutatja másik arcát. Ha
közeleg a tél, a színes levelek arannyá
varázsolják a hegységet. A vonat
zakatolva rohan végig a fák között.
A
lehullott levelek, mint ezernyi pénzérme szunnyadnak a
földön. A Gaja patak
csobogása megnyugtatja a hallgatóját. Ha
feltámad a szél, magával visz egy-egy levelet, s
amikor a szél markából
szabadul az, a patakba pottyan. A vízen úgy siklanak tova
a levelek, mint egy
csónak. Ha egy rókakölyök vadászni
indul, az anyja örömmel nézi a kis vadászt.
Ez a
szép az őszi Bakonyban: a nyugalom, a meghittség,
és a békesség.
Kajtár
Martin. 7. oszt.
2006.
október 12.
A Bakony ősszel a legszebb, hiszen ilyenkor olyan, mintha
aranyból lenne.
Október hatodikán reggel vonattal áthaladtunk a
Bakony legfestőibb részén.
Út közben három alagutat is érintettünk.
Zircről autóbusszal mentünk
tovább. Bakonynánáról indultunk a
gyalogtúrára, pihenőhelyünk felé. Az
ösvény gyönyörű volt. Utunkat a Gaja patak
kísérte végig. Végül festői helyre
érkeztünk, melyet a vízfolyás szelt
ketté. ez volt a táborhelyünk. Innen csoportok
szerint indultunk megcsodálni a
Római fürdő nevű természeti
képződményt, melyet a Gaja
patak alakított ki.
Délután visszaindultunk az autóbuszokhoz és
hazautaztunk. Szerintem
gyönyörű volt ez a kirándulás.
Válint István 7. oszt.
2006.
október 12.
BAKONYI
EMLÉKTÚRA OKTÓBER 6-ÁN
A tanárok már
régóta szervezték a bakonyi
kirándulást.
Már mindenki hetek
óta készült erre a
napra. Végre elérkezett a várva várt nap.
Reggel fél 8-kor indultunk. Mindenki
pontosan érkezett. Bepattantunk a kocsikba ,melyek úgy sorakoztak
mint a katonák, a roham előtt. Elindultunk a győrasszonyfai
állomásra. 5-10 percet utaztunk és
megérkeztünk, Majd pedig átszálltunk a
vonatra. Út közben 3 alagúton mentünk
át. A legjobb volt közülük a 3.mely
a leghosszabb volt. Miközben az alagútban robogott a
vonatunk és közben sikítozás hallatszott a
vonatból. Egészen Zircig mentünk,
itt átpattantunk egy buszra. Onnan Bakonynánáig
utaztunk. Innen gyalog
indultunk tovább. 20 percet gyalogoltunk, és
megérkeztünk a Gaja-patakhoz.
Nagy volt az örvendezés .
Mindenki nekiállt hidat
építeni 3 csapatban. Miközben folyt a hídépítés ,én
egy hatalmas rönköt találtam, amit
megpróbálom legörgetni, de nem ment. Szóltam
még 1-2 gyereknek.
-Gyertek, találtam egy
farönköt!
Odamentünk, és
szép óvatosan lehoztuk. Folytattuk a munkát.1
óra
múlva sütkérezni kezdtünk. Miután
végeztünk, az alsósok elindultak a
Római-fürdőhöz. Utána a felsősök indultak.
Ott több csapatban
lementünk egy meredek szakadékon. Utána már
csak 3 órát maradtunk, elindultunk
haza.
Kimerülten
és fáradtan tértünk haza.
Pőcze
Gábor 5. oszt.
2006.
október 17.
Mindennapjaink nélkülözhetetlen eszköze a
bicska, mely alapjában véve egy nagyon hasznos
vágóeszköz.
Egyes
fajták összecsukhatók, így mindig
magunkkal vihetjük, mert így nem jelentenek veszélyt
számunkra. Különböző
kiegészítők is tartozhatnak hozzá, pl: sörnyitó
vagy konzervbontó, esetleg körömvágó.
Kirándulásokon, túrákon is nagy
hasznát
vehetjük, nemcsak ételeink vágásához
és darabolásához használhatjuk, hanem
faragáshoz, kötélvágáshoz.
Régen
a vásárokon nagyon kelendő volt a
díszes, egypengés, fanyelű bicska, amely olcsó
volt és jó
minőségű, ezt bugylibicskának nevezték. Ehhez
azonban nem volt még
rugó, így nagyon óvatosan kellett vele
bánni, mert elég volt egy óvatlan
pillanat és akár az ujjunkat is levághatta.
Napjainkban
már rugóval felszerelt bicskák
vannak forgalomban, melyet mi szabályozhatunk, hogy mikor
szeretnénk
összecsukni. Mára azonban már kissé kiment a
divatból, szerepét átvette a kés.
Számomra kiderült, hogy nem mindig jó, ami
jónak látszik. A bicskának is van jó
és rossz oldala. Nevezetesen nagyon
hasznos és nélkülözhetetlen, ugyanakkor
kegyetlen és veszélyes is lehet. Gyermekek
kezébe nem szabad adni! Tudni kell vele megfontoltan
bánni, hiszen olykor még a
felnőttekkel is megesik, hogy meggondolatlanul bánnak vele.
Gregosits
Dávid 7. osztályos tanuló
Bakonyi emléktúra
október hatodikán
Aradon 1849.
október 6-án 13 vértanút végeztek
ki. E nap tiszteletére iskolánk
emléktúrát szervezett a Bakonyba.
Reggel a nap
mosolyogva üdvözölt bennünket.
Az
iskolában való gyülekező után
Győrasszonyfáról vonattal tettük meg az utat Zircig,
innét pedig buszokkal
indultunk Bakonynánára.
Nagyon
élvezetes volt az út ebben a ragyogó
napsütésben. A táj ezer színben
pompázott.
Bakonynánán az erdőn keresztül egy
ösvény
vezetett. A fák ágaikat úgy tárták
szét, mintha át szeretnének ölelni
bennünket. Végre megérkeztünk a Római
fürdőhöz. Itt egy tisztáson
telepedtünk le. A sok utazás után, jó volt
megpihenni. Ágakat gyűjtöttünk
és tábortüzet raktunk, úgy pattogott, mint
egy ostor. Már alig vártam, hogy
hátizsákomban hozott nyársat
elkészítsem. Az illatosra sült virslit és a
ropogós szalonnát hamar elfogyasztottam. Közben
vidám dolgokról beszélgettünk,
jól éreztük magunkat. Hamar eltelt a
délután.
157
évvel ezelőtt nagyon szomorúan telt el
október hatodika.
Szerencsére nekem és osztálytársaimnak ez a
nap
élményekben és örömökben gazdagon
telt el.
Takács
Ákos 7. osztályos tanuló
Október hatodikán
elmentünk a Bakonyba megtekinteni a Római
fürdő nevezetű vízesést. A következő sorok
elmondják, milyen is
volt a táj.
A fák
lombjáról már hullottak a levelek, ezért a
talaj ezer színű lett. Rovarok
százait lehetett látni a
földön és a levegőben egyaránt. A fák
törzsei egyenesek és vaskosak
voltak. A madarak szép dalokat csiripeltek.
Körülöttünk a szép, egészséges
természet, mint a mennyországban. S miután
visszatértünk, a „fellegekből”
elindultunk a Római fürdőhöz. Csodálatos
látvány tárult elénk. A víz olyan
vájatokat mosott ki az évmilliók során,
hogy néhányan már-már azt hitték,
hogy
valami kígyó csúszott ott végig valamikor.
Miután megtekintettünk mindent, amit
csak lehetett, elindultunk hazafelé.
Én ilyennek
láttam ezt a szép helyet.
Krajczár
Richárd 6. osztály
Barangolás a bűvös
Bakony belsejében
Ezernyi csillag a tápszentmiklósi temetőben
Tanáraimmal és társaimmal napok
óta készültünk egy bakonyi
kirándulásra.
Szerencsére eső nem szólt közbe.
Hátizsákkal a hátunkon izgatottan
indultunk útnak. A Római fürdő volt a cél. Az
erdei ösvényt fenyők,
tölgyek szegélyezték. A lombos fák
összeértek a fejünk felett. Kellemesen
hűvös volt. Ahogy haladtunk, mellettünk csordogált a Galya
patak. Óvatosan kellett a köveken lépkednünk,
hogy átjussunk a túlsó partra. Ha
nem zajongtunk hallottuk a madarak énekét és a
patak suttogását. Aztán
megérkeztünk a vízeséshez. A víz
magasról zubogva érkezett a mélybe .A levegő itt párás volt. Ölelt
bennünket az erdő.
Éreztem mennyire csendes és nyugodt. A dombtetőről
messzire láttunk,
s közben szárnyalt a lelkünk.
Élveztem a kirándulást.
Szépnek találtam a Bakonyt.
Ezt a költeményt Ady Endre írta, ami 1905-ben a
Budapesti Naplóban, majd késõbb
az Új versek címû
kötetben
jelent meg. Ady avantgárd költõ
volt.
Ezzel a versel a költõ
Magyarországot mutatja be, hogy õ milyennek látja.
A
cím ezt jól tükrözi – A
magyar Ugaron. Az ugar szó
elhanyagolt gazos földet jelent, ami jelen esetben
Magyarország. Az ország
képes lenne a fejlõdésre,
de valami pusztítja belülrõl.
„E szûzi
földön valami rág.”
A költemény lírai alkotás, ennek
ellenére hõse van,
méghozzá Ady, aki küzd az országért,
de a végén elbukik.
„Vad indák gyûrûznek körül.”
„A gaz lehúz,
altat, befed.”
A vers végén a kacagó szél az elhalasztott lehetõségeket
jeleníti meg.
„S egy kacagó
szél suhan el
A nagy Ugar felett.”
Ady Endre a vers ellenére szerette
hazáját.
Szerintem ez a
költemény a stílusa miatt picit furi,
de nagyon szép.
(Petrus Bernadett 8. o.--2006.)
A
magyar Ugaron -műelemző
fogalmazás
Ady Endre, az első avantgárd költő, aki
új
korszakot nyitott a magyar irodalom történetében.
Újszerű látásmódja miatt
erős ellenállásba ütközött.
A magyar Ugaron című
vers,
mely a Budapesti Naplóban, 1905-ben jelent meg, a költő
életművében
kulcsversnek számít. Témája elsősorban a
magyarországi állapotok
bemutatása. Nem konkrét tájat
ábrázol, hanem az egész országot
érti az Ugar
kifejezés alatt, ugyan ez kis betűvel megműveletlen földet
jelent.
A költeményt ellentétek
szövik át: az elvadult táj, a vad
mező szemben áll az ős, buja, szűzi földdel, a szent
humusszal.
A szépséget jelképező, illatával
szerelmesen bódító virággal pedig a
dudva, a muhar, az égig nyúló gizgazok, a vad
indák kerülnek szembe. A képek és
a jelzők egy részt a nagy lehetőségekre, a föld
gazdag
termékenységére utalnak, másrészt az
elkeserítően kopár valóságot, az
elvadult, műveletlen világot sugallják.
A harmadik versszakot a költő egy
allegóriával teszi különlegessé:
,,Míg a föld alvó
lelkét lesem.”
Az alkotás a lírai művek
körébe sorolható, ennek
ellenére van hőse, Ady Endre, aki próbálja a
fejlődést behozni,de a
maradiság következtében szinte reménytelen a
helyzete.
Az olvasóban ugyan ezt a hatást keltik az utolsó
sorok:
,,S egy kacagó szél suhan el / A
nagy Ugar felett.”
A síri csendben kacagó szél
ironikusan kíséri a nagyra
törő szándékok, merész álmok
elbukását, másfelől pedig
tekinthető a fejlődés szelének, mely odébb
áll erről az ózsdi helyről.
Véleményem szerint ez az
alkotás bár kissé újszerű és
szokatlan hangvételű, de talán pont ezért
szép, és különleges nem követi a
többi költő stílusát, hanem újít.
(Nagy Anett 8. o.--2006.)
Ady Endre alkotása az Új versek
című kötetben jelent
meg. Ady avantgard stílusú
költő volt.
A magyar Ugaron költemény
témája főleg a magyarság
akkori helyzetét mutatja be.
A költő egy szóval jellemzi országunkat, ez pedig az
Ugar. Ez a kifejezés
országunk szimbóluma, de kisbetűvel írva
megműveletlen földterületet
jelent. Az alkotást átszövik az ellentétek.
Ilyen például: elvadult táj, vad
mező szemben az ős,buja, szűzi föld,
szent humusz.
Ez a költemény a líra műfajba sorolható, de
mégis van főhőse,
mégpedig Ady, aki fejleszteni próbálja
országunkat, de a helyzet
reménytelen. "S egy kacagó szél suhan el a
nagy Ugar felett."
Ezekkel
a sorokkal próbálja érzékeltetni Ady a
reménytelen helyzetet az olvasó felé.
Véleményem szerint ez a
költemény furcsa hangvételű
számomra,de pont ezért
tetszik, mert eltér a
megszokott stílusú alkotásoktól. Ady
újítást hozott bele a magyar költők
világába.
Az
első hó örülté
tesz.
Az
első hó január utolsó hetében esett
le. Az iskola diákjai örültek, de a tanáraink
annál inkább
Hatalmas meglepetés volt, amikor egy reggel felkeltünk,
felöltöztünk és
kinéztünk a testvéremmel az ablakunkon. A
gyönyörű táj, mint Hófehérke
arca olyan fehér volt. Kimentünk a
buszmegállóba és vártuk a busz
érkezését. A
járgány fél óra késéssel, de
megérkezett Nyalkára és megkezdtük utunkat
Tápszentmiklós felé. Ott
Tápszentmiklóson mondták a tanárok, hogy
nem megy a
busz Lázira, Győrasszonyfára sem. A testvérem
örült neki, hogy nem kell
iskolába mennie. Az osztályban nem voltunk sokan.
Órák után hatalmas hó csata
volt az udvaron és mindenki, aki ott volt nagyon élvezte.
A barátaimmal
leromboltuk a kisebbek várát és a tanárok
leszidtak mindenkit, akiket a kicsik
megmondtak. Ezek után a csapatunk ujjra megdobálta a
kicsiket és ők
visszahajigálták azokat a hó golyókat,
amiket ők gyúrtak össze ellenünk.
Lezajlottak a csaták és a diákok hazatértek
ezután, a kemény nap után. Otthon
mindenki elmesélte mi történt vele és
mély álomba hajtották fejüket a TV
képernyők előtt. Ez volt az én legőrültebb napom.
Remélem tetszett a beszámolóm. Remélem
nektek is ilyen jó nap volt az
amikor leesett az első hó.
Molnár
Bence 8. osztály
(2009)
Ha a lúd a
jégre megy
Az iskola nagyon jó programot szervezett
2009.február 4.-ére.Korcsolyázni
voltunk a győri műjégpályán.10
órakor indultunk.
Elösször mindenki félt,bátortalan volt.De ahogy
oldódott a hangulat,mindenki belejött,és még
az esések sem fájtak
"annyira".Sokat nevetett mindenki,rengetek humoros helyzet volt.A jégen azért mindenki
vigyázott,amennyire csak lehetett.A
pályára csak kesztyűben lehetett
felmenni,de elviselte mindenki mert kicsit hideg volt az idő.Jól
esett azért a kis pihenés is.Körülbelül
2 órát koriztunk.Miután
lejöttünk a pályáról,elkészülödtünk,és
szálltunk fel a buszra.Ott
már csak az egész csapat
pihent.
Fantasztikus élmény volt.Remélem,még
menni fogunk korizni!
Töltősi
Szabina 7. o. (2009)
Mélyen tisztelt Tanár
úr!
Ezt a kérelmet nyújtom be önnek avégett, hogy
tessék eltekinteni az
elégtelen beírásától a házi
feladat hiánya miatt.
Indokaim a következők:
Nem volt időm, mert:
- miután hazamentem a suliból egy kicsit pihentem, ami
két órára sikeredett
- eltűnt a füzetem és a tolltartóm
- megpróbáltam beszerezni a boltból, de az
éppen az orrom előtt zárt be
- hazafelé összefutottam egy haverommal, akivel focizni
mentem és este
nyolcig rúgtuk a bőrt
- mikor hazakászálódtam egy frankó film
kezdődött a tévében "Hogyan
idegesítsük fel a magyar tanárt" címmel
( elnézést, de ezt nem
tudtam
kihagyni )
- a film éjfélig tartott, ezért nagyon
későn feküdtem le
- reggel késve ébredtem és rohantam a magyarórára
Most írom e pár sort
sietve, mégegyszer is kérem
megértését. Ígérem, ha
holnap nem lesz zűrös napom, akkor a leckét
bepótolom.
Köszönettel; kitűnő diákja: Tóth Szabolcs
Kelt.: 2009. január 22. 7:59
Tisztelt Tanár úr!
Ezt a kérelmet nyújtom be önnek azért, hogy
legyen szíves eltekinteni az
elégtelen beírásától a leckém
hiánya miatt.
Indokaim a alábbiak:
×nem tudtam
elkészíteni, mert:
× miután hazamentem
elmentünk a családdal
vásárolni
×eltűnt a füzetem
és a tolltartóm
×megpróbáltam beszerezni a
boltból,
de az már zárva volt
×hazafelé focizni
mentem egy barátommal
és este nyolcig fociztunk
×reggel késve
ébredtem és sietnem kellett
a buszra, amit majdnem lekéstem
Köszönettel: Tobak
László (tanuló)
Kelt.: 2009. febr. 3.
Szeptember végén
Petőfi Sándor Szeptember végén
című versét 1847.
Szeptemberben írta, a mézeshetek ideje alatt.
Nászúton Teleki Sándor gróf
kastélyában voltak Koltón.
Ez
a vers
bebizonyítja, hogy Petőfi tényleg vátesz volt. A
különféle témái
(szerelem, félelem, kétség)
érdekessé teszi ezt a verset. Anapesztusokból
áll,
ami tetszik nekem, mert könnyebben meglehetett tanulni. A
költő a verset
soráthajlásokkal (enjabement)
gazdagította,
szépítette. E vers Petőfi egyik szerelmi vallomása
is egyben az egyik
legmélyebb s a legmeghatóbb, amit írt
imádott feleségéhet, Szendrey
Juliához. A magyar költészet egyik legszebb
elégiája a Szeptember végén c.
vers. A sorok végén keresztrímeket
találhatunk.
Első
versszak: A tájat szemlélve életének
legboldogabb pillanatában az emberi élet
és a szerelem múlandóságáról
gondolkodik. Az életről beszél de,
hirtelen rádöbben, az élet
elszáll, az idő tovatűnik és
eljön az öregedés.A
természeti képeket párhuzamba
állítja az emberi élet képeivel. A
távoli hegycsúcson
látható hó a gyorsan közeledő telet fejezi
ki. ”De íme
sötét hajam őszbe vegyűl
már” - ami az
elmúlás közeledtét jelzi.
Második
versszak: ”Elhull a virág, eliramlik az
élet…”- a legfájdalmasabb és a
legszebb mondat a versben.
Azt a gondolatot fogalmazza
meg, hogy az
ő szerelme olyan, hogy a síron túl is tart,
szembeszáll a múlandósággal.
Harmadik
versszak: Az
utolsó két
sor költői túlzás, az akkor-ott-örökre
időhatározókkal.
A
költő kijelenti versében, hogy még a síron
túl is szeretni fogja imádott
kedvesét, Júliát. Petőfi boldogsága
közepette éri az elmúlás gondolata.Az elégia mégis a
gyászos hangulatból kiemelkedve a síron túl
is élő szerelem vallomásával
zárul. Azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy az ő szerelme
olyan, hogy
síron túl is tart szembeszáll a
múlandósággal
Költő
élete, és ezért életműve is tragikusan
rövid.
Petőfi Sándor ebben a versben kifejezi, hogy ő mennyire szereti
Júliát és mindig is szeretni fogja, kitart
mellette.
Ady Endre: Párizsban járt az Ősz
A halál-motívumot tartalmazó versek
közül az egyik
legismertebb a Párizsban járt az Ősz. 1906
augusztusában, Párizsban írta.
Tegnappal indul, múlt idővel kezdődik a
költemény, s ez az időkezelés jelzi, hogy
emléket idéz fel a versben a beszélő.Hangulatilag két
részre szakad a vers. A halál, az életből
való eltávozás sejtelme már az
első két strófában megjelenik: nyár
közepén, csak egy pillanatra „szökött
be” Párizsba az Ősz, vagyis a
megszemélyesített elmúlás.
„Nesztelenül”
jött, észrevétlenül „suhant”; a
lombok halk rezdületlensége
is erre a titokban való érkezésre utal. A
mozgást jelentő két ige könnyedséget
fejez ki, s hasonló hangulati kifejezője a ballagtam
igének is: az
elgondolkodtató nyugalmat, a tűnődő merengést, az ihlet
percét
jelenlétét asszociálj. Ebből az elégikus
borongásból fakadnak a könnyedén
születő és hamar ellobbanó „kis
rőzse-dalok” A már-már idillikus
lélekállapotot hangsúlyozzák az erős
szinesztéziát megszépítő
alliterációt halmozott értelmező jelzők:
„füstösek, furcsák, búsak, bíborak”. Az Ősszel való
találkozás, az elmúlás
megsejtése mér nem tragikus: az a halállal
való kacérkodás teszi csak bússá a
dalokat, amely Ady oly sok költeményében
megtalálható. Ellensúlyozza ezt az
érzést az élet örömeit jelképező
nyári forróság, s Párizs jelenléte,
hisz
most 1906-ban a francia főváros Bakony óvó
menedékét jelent a „szájas
Dunától” menekülő költőnek.Az
Ősszel való találkozás a vers második
felében válik tragikus élménnyé.
Számomra ez a vers nagyon furcsa. Ha ősszel
olvassa az ember
természetesnek és nyugodtnak hat, hiszen ősz van.
Ilyenkor az ember mindig
nyugodtabb és el tud viselni egy ilyen mélyebb
üzenetű verset.
Kassai Ádám 8.o.
2012.