Pleszinger Cintia 7. o.   2011

        Amikor ezeket a szavakat halljuk, többnyire a sztárok jutnak eszünkbe. Ami jogos, hiszen ők ebben élnek. A „kategóriák” változók, ugyanis ezek az emberek más-más dologgal jutottak hírnévhez, például: sporttal, írással, Guiness-rekord felállítással, vagy énekléssel. Ahhoz, hogy az utóbbi csoportba felfedezzenek jó hangú, populáris személyeket, tehetségkutató versenyt indítanak TV csatornáknál, szerte a világon.
     Itt, nálunk is megrendezésre került egy ilyen, X-faktor névvel. Aműsorban feltűntek jók, jobbak, de mint mindig a legjobb nyert. Ezt a címet 2010-ben Vastag Csaba érdemelte ki, aki a verseny óta fellépésről fellépésre jár, mint külföldön és belföldön, nagyvárosokban, kisvárosokban, olykor még falvakban is. Nem olyan régen a győri Árkád bevásárló központ születésnapján ő volt a sztárvendég.
     Nagy örömömre három barátnőm társaságában, beutaztunk a városba, Csaba koncertjére. Másfél órával kezdés előtt megérkeztünk, de a látvány egészen döbbenetes volt. A felállított színpad körül, legalább százötvenen voltak, és még a műsor el sem kezdődött! Úgy döntöttünk nem állunk meg, inkább körülnézünk az üzletekben, és vacsorázunk valami finomat. Éppen a pékség felé tartottunk, amikor belebotlottunk egy magas, sötét öltönyös férfiba, aki nem volt más, mint maga a sztár. Teljesen ledöbbentünk, moccanni sem tudtunk, csak álltunk, mint a szobrok. Csabi egy mosollyal üdvözölt minket, majd továbbment az őrök kíséretében felkészülni a fellépésre, de közben vagy tízen megrohamozták autogrammért és fotóért. Kábulatunkból fölocsúdva, elindultunk valami jó helyet vadászni, végül negyed órás taktikázással egészen az első sorig jutottunk!
     Vastag Csaba nem véletlenül sztár, hiszen aki egy negyvenöt perces kis koncertből ekkora bulit csinál, az úgy gondolom méltó erre a címre. Aki jelen volt, az egyhamar nem felejti ezt a programot.

Aranysárga ősz

                   Már javába benne jártunk az őszben. A fák színesedő lombja, a fázósan didergő, meleg pulóverekbe és kabátjukba búrkolózó emberek látványa is erre utalt. A kinti hűvösödő idő elől az egész család szívesen húzódott a szoba meleg sarkába. Ekkor álltam elő azzal a javaslattal, hogy tegyünk egy kellemes sétát hétégén a közeli erdőbe.
                  Mikor útnak indultunk, az eső nem esett, de nagyon hideg volt odakint. Ebben a fogcsikorgató időben meglepően üdítőleg hatott ránk a természet gyönyörű színváltozása. A fák már felöltötték divatos ruházatukat, az erdei ösvényeket beborította az őszi levelek sokasága. Néhol madarak kutattak eleség után. Teljes felszabadultsággal indultunk neki sétánknak. Pillanatok alatt megszabadultunk a mindennapok nyüzsgésétől. Nézelődtünk erre-arra, kavargó gondolataink lépéseink ütemének ritmusára teljesen megnyugodtak. Mire észbe kaptunk, már az erdő közepén álló jó öreg "Király" fához érünk. Dobogó szívvel, tisztelegve állunk alatta és képzeletünk nagyon messzire szállt. Dédipapám meséi alapján régi idők képei peregtek elöttünk. Hogy ez a fa hány őszt, telet, tavaszt és nyarat élt már meg, mennyi generáció gyermekei tépték, mászták, törték! Átvészelt hábórút és békét és ha mindent-mindent el akarna nekünk mesélni, talán egy száz évig tartó erdei séta se lenne elég. Hirtelen összerezzenünk. Merengésünkből egy hangosan csacsogó cinegepár térít minket vissza a jelenbe. Az idáig számunkra elvarázsolt természet hirtelen szürkévé válik. Bizony az óra mutatója kicsit előre szaladt.
                  Amikor sétánkból hazaértünk, a szobában a cserépkályha mellett kuporodva meséltünk kis erdei sétánkról. Mondhatjuk, hogy felért egy fantasztikus múltbéli kiruccanással.

---

Petőfi a lánglelkű költő  

      Petőfi Sándor alkotásainak titka, hogy tele vannak érzelmekkel, igaz érzelmekkel és tényleg a költő lelki világát, aggodalmait, vágyait tükrözik. Ezek a versek igaz bizonyítékai Petőfi lánglelkűségének.
     Verseinek végeláthatatlan sorából csak néhányat emelnék ki melyek szerintem a költő életének egyes fejezeteibe engednek betekintést.
      Ebéd után című verse az otthont mutatja be hol minden csodálatos és itt az idő az ebéd utáni heverészésre, megmutatkozik a családi béke és szeretet, mintha az olvasó maga is a párnák közt feküdne.
      István öcsémhez: Ekkor már Petőfi elhagyta a szülői házat. Testvérének írta ezt a verset, ami nagyon jól bemutatja a család helyzetét. A családfőt kisemmizték és mindaz, amiért dolgozott most elveszett, az anya szomorú hisz nyomorúság és örökös küzdelem az egykor gazdag és boldog életük. Sándor arra kéri öccsét Istvánt, hogy legyen erős és támogassa szüleit.
      A következő versnek a Katonaéletet választottam. Tudniillik, Petőfi Sándor beállt katonának ugyan hamar eltanácsolták de, ebben az időben írta ezt a verset melyben leírja milyen „jó” katonának lenni. A katona nem fázik , nem éhezik, nem szomjazik, mosnak rá, főznek rá és mindezért még pénzt is kap, ráadásul annyira „szeretik” az embert hogy ha elveszne megkeresik és visszaviszik és amíg botozzák úgy ordibál ahogy tetszik.
      A virágnak megtiltani nem lehet… című verset. Petőfi már találkozott Szendrey Júliával, aki elrabolta a szívét ez egy szerelmes vers melyben gyönyörű hasonlattokkal mutatja be szerelmét, olyan virág a szerelem melynek nem parancsolhat senkise, ha jön a tavasz kinyílik mint a rózsa, kivirít.
      1848 Petőfi készül a szabadságharcra szól a gyávákhoz akik már most remegnek pedig ez még semmi ahhoz képest amit ő álmaiban látott. Látta a béke galambját aki most moccanni sem mer mert olyan idők jönnek amikor a béke szinte lehetetlen, sötét idők jönnek de utána már a szabadság győz mely most még sorvadozik az elnyomók alatt.
      Négy nap dörgött az ágyú Már bőven a szabadságharc közepén járunk egy csatában, Bem tábornok oldalán Petőfi, tízszer annyi az osztrák, mint a magyar itt az élet pusztul a halál terem, győzelemre esély csekély szinte nincs. Bem még mindig harcol szinte halhatatlannak látszik.
      Szörnyű idő Petőfi Sándor utolsó költeménye már csak egy gondolat bántja, egytől fél igazán hogy nem marad senki, aki elmesélhetné mi történt, és mindazon verseket írásokat melyek az igazat mondják el mind gyermeteg meséknek fogják hinni és senki sem fog emlékezni az elesett szabadságharcosokra akik vérüket ontatták egy igaz hazáért, egy szabad hazáért.

A magyar Ugaron c. vers bemutatja az emberek maradiságát, és buzdítja a népet a haladás felé. Mindezt a költő különböző szimbólumokkal érzékelteti az olvasóval.
    Az Ugar szó Magyarországot szimbolizálja. Mint tudjuk az ugar valójában a pihentetett, (meg)műveletlen földet jelenti. Talán Ady az „Ugar”  jelzővel azt akarja tudatni velünk hogy az akkori nép (meg)műveletlen volt?
A verset sokasága szövi át.

„Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,”

Ezek a sorok Magyarország rejtett értékeiről szólnak.
    A vers a lírai költemények közé sorolható. Viszont ennek a költeménynek van egy főhőse, a lírai hős. Ez a hős küzd az indák és a gazok ellen, mert kötelességének érzi keresni a föld alvó lelkét. Majd ezek a gazok lehúzzák őt, s a lírai hős elbukik. A hős valójában Ady, aki szimbolikusan bemutatja, ahogy a maradi magyar nép elnyomja őt, pedig ő változtatna ezen a sanyarú helyzeten.
    Az utolsó két sorban megjelenik a szél, aki ironikusan, kacagva suhan el az Ugar felett. Miért ironikus?  Mert nem éltek a nagy lehetőséggel, hogy az ország modern, és nyugatias legyen.
    Ady Endre a maga módján szerette a hazáját. Segíteni akart, de mindenki elutasította. 

Sághi Boglárka (8.o.--- 2010.)

  Álomvilág
 
Hogyha nékem sok pénzem lesz
Felülök az MTZ-re.
Úgy el szántok mint a vakond
a homokdombi dülőbe
Amerre én vetek
Bámul a sok dám
Irigylik a búzát
és a takarmányt
Hogyha nékem sok pénzem lesz
nem álmodok tovább.

Tobak Richárd(7.o)

Édel Dorina 4. osztály

 A Szózatot Vörösmarty Mihály írta 1836-ban. Ez az évszám azért fontos, mert a bécsi udvar ekkor lendült ellentámadásba és börtönözte be Kossuthot Wesselényivel egyetemben.
 A költemény műfaja óda, mely görög eredetű, emelkedett hangú, magasztos témájú lírai alkotás. A költő a versben a hazát szólítja fel, ellentétben a Himnusszal, ahol Kölcsey Istenhez könyörög. A Szózat keretes vers, melynek jelentése értelmében az első és az utolsó versszak szinte teljesen megegyezik, melyben a himnuszra is hasonlít. A harmadiktól az ötödik versszakig a magyar történelem dicső emlékeire utal. Többek közt Árpádot és a Hunyadiakat írja, de a sok szentre is említést tesz és még a szabadságot is megszemélyesíti. Ezek után a magyar jelenről beszél, ahol ennek a lírának tán a legfontosabb idézete található:
" Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán. "
Emellett felteszi a költői kérdést, hogy vajon az élet-e vagy a halál-e a jobb út. S egyszercsak feltűnnek a jövő lehetőségei, a jobb kor. De aztán, ha kell jő a nagyszerű halál, ahol népek siratják azért a magyart, hogy hősi halált halt vagy, hogy túl sokan is lettek áldozatok.
 Zenéjét Egressy Béni szerezte 1843-ban. Nekem a Szózat azért tetszett, mert minden magyart a hazafiságra buzdít.

Tóth Szabolcs  7. osztály  --2008--

 

   Vörösmarty Mihály 1836-ban megírta második nemzeti énekünket a Szózatot. Ez az évszám különösen fontos, hiszen a Habsburg-udvar ellentámadásba lendült, a nemzetnek bíztatásra volt szüksége. Ezt nyújtja a Szózat.

   E költemény magasztos témát ünnepélyes formában megéneklő lírai alkotás, vagyis óda.

Vörösmarty a népet szólítja meg ezen művében, ellentétben a Himnusszal, mert ott Kölcsey Istenhez fohászkodik. Ez az alkotáskeretes vers, hiszen első és utolsó versszaka szinte megegyezik, ebben viszont hasonlít a Himnuszhoz.

Megemlíti István királyt, Árpádot, Hunyadi Jánost, Hunyadi Mátyást is. Ezzel a magyar nép dicső múltjára utal.

Ezután a költő a jelenkorra tér át. Itt olvasható a vers talán legjobban szívünkbe hatoló két sora:

                                           ,,Megfogyva bár, de törve nem,

                                             Él nemzet e hazán"

E sorok azt jelentik, hogy kevesebben vagyunk ugyan, de nem csüggedünk.

A mű következő részében Vörösmarty Mihály, a jövő lehetőségeit tárja fel előttünk. Egyik lehetőségünk:

                                        ,,Még jőni kell, még jőni fog.

                                          Egy jobb kor,"

másik lehetőségünk:

                                        ,,Vagy jőni fog, ha jőni kell,

                                          A nagyszerű halál,"

 A költeményt Egressy Béni  zenésítette meg 1843-ban.

Számomra a Szózat a hazaszeretetről szóló versek legszebbike.

 
Az én falum Tápszentmiklós. A fő utcája, ahol én lakom szinte egyenes.
Tiszta környezet van minden ház körül. A szép házakban kedves emberek laknak. Segítőkész és barátságos szomszédok vesznek körül minket.
A kanyargós utak mentén három, választékos kínálatú bolt áll.
A falu végén található a focipálya, ahol mostanában nem tartanak meccseket, de apukámmal sokszor kimegyünk játszani. (Pl.: sárkányt eregetünk, kézilabdát gyakorlunk). Viszont itt tartják meg a búcsút vagy Szabó Bálint ott szokott qadozni. Menjünk el az iskoláig!
Ide jártam 1. osztálytól 3. osztályig, most átköltöztettek a győrasszonyfai  iskolába és most a felsőtagozatosok használják a felújított iskolát. Győrasszonyfára menet szép erdőket látunk.
Ugorjunk vissza községünk szívébe, ahol a reformátusok díszes temploma található. Ott vasárnap sok lakos gyűlik össze imádkozni.
Hosszú sétáló utak vezetnek a horgászatra kiváló bányatóhoz, a Bálint-kúthoz és Bársonyosra. Ezeken az utakon tarka virágokban gyönyörködhetünk.
Nagyon örülök neki, hogy ebben a faluban élek.

Kuponnal megnézheti és kipróbálhatja az óriásszumót. Ugyanezen kupon egy óriás fejbedobását is tartalmazza, ahogy Jancsi csinálta. Ez még nem minden! Kipróbálhatja a sziklával célba dobást is!
Hogyha bárhol bajba kerülne, fújja meg a varázssípot, amelynek árát a belépőjegy tartalmazza.
Mindössze 3 pengő külön befizetésével szúnyogrodeózhat és óriás falevéllel ejtőernyőzhet is.
Ráadás: az ország akkora fákból áll, amelyek tetejéről bándzsi dzsámpingolhat is (külön díjazás nélkül, ezt az ár tartalmazza)!

Jó szórakozást!
(ha egyáltalán szórakozik)

   

    Bakonyi emléktúra október 6-án
 

    Péntek reggel fél 7-kor gyülekeztünk a buszmegállóban, majd onnan Veszprémvarsányba mentünk a vasútállomásra, ahol vártuk a Gyõrasszonyfa felõl érkezõ vonatot. 8 óra elõtt elindultunk. Mikor mindenki felszállt, Zirc felé vettük az irányt.
    Útközben megcsodáltuk az erdõt, és sok alagúton mentünk keresztül, ami legfõbbképp a kicsiknek tetszett. Majd megérkeztünk Zircre, ahol átszálltunk két különbuszra, és elindultunk Bakonynánára.
    Nem sokkal késõbb már az erdõben sétáltunk, majd odaértünk a táborhelyhez. Leültünk a padokra, és elfogyasztottuk a reggelinket. Ezután egy kis eligazítás jött, hogy meddig mehetünk el.
    Mindenki sokat sétált, gyûjtögetett. Majd két csoportra osztva elmentünk a Római fürdõhöz. Nagyon veszélyes volt, ezért tanár felügyelete nélkül nem is mehettünk oda. Sok gyerek lemászott a sziklákon, majd a másik oldalon feljöttek. Mikor már mindenki kipróbálta, visszafelé indultunk, és aki hozott magával, az nekiállt szalonnát sütni.
    Az erdõ ilyenkor már olyan volt, mintha arany zúdult volna rá. Nagyon jó volt az idõ, a nap beszûrõdõ sugarai, csak úgy nevettek ránk. De sajnos el kellett indulni hazafelé.
    Kisétáltunk a buszmegállóba, és vártunk a buszra. Mivel nagyon sokan voltunk, két busszal mentünk, de még így is nagyon zsúfolt volt. Nagy nehezen megérkeztünk Zircre, a vasútállomásra. Kis várakozás után meg is érkezett a vonat. Kb. 1 órás út után odaértünk Veszprémvarsányba, ahol a szülõk már vártak minket. A tápszentmiklósiak tovább mentek Gyõrasszonyfára.
    Fél 5-kor már otthon voltunk. Jól érzetem magam, jól elfáradtam. Remélem sok ilyen túrában lesz még részem.

Csatári Gina 7. oszt.
2006. október 10.

vissza

Barangolás a bűvös Bakony belsejében
 
 
Vonatra várva indultunk kalandra,
hova máshova, a Bakonyba.
A tanárok a buxájukat keresgetve nézték,
hiányzik egy tízezres,az egy érték.
 
Közben egyre közelebb a vonat,
izgatottan vártuk a nagy utat.
A vonaton ülve mindenki az utra készült,
s ezután az út egyre jobban szépült.
 
Megérkeztünk, megkajáltunk,
ittunk, ettünk, dumáltunk.
Ezután mentünk a vízeséshez,
felkészültünk egy nagy eséshez.
 
Szerencsére senki nem esett bele,
de ezután sokaknak csikart a bele.
S ezután mentünk vissza,
sajnos immár a hazautra.
 
Hazaértünk, lefürödtünk,
s ezután lefeküdtünk.
Minden oké, ez a lényeg,
fél 7 van, jön a Tények.
 
Egyszercsak elaludtunk,
álmunkban sokat motyogtunk.
Ez nem volt igen érthető,
legközelebb irány a KÉKESTETŐ.
 
                    Tóth Szabolcs 6. oszt.
                    2006. október 10.

vissza

Arany Bakony

Amikor a fákról leesnek a sárga és bordó levelek a Bakony megmutatja másik arcát. Ha közeleg a tél, a színes levelek arannyá varázsolják a hegységet. A vonat zakatolva rohan végig a fák között.

A lehullott levelek, mint ezernyi pénzérme szunnyadnak a földön. A Gaja patak csobogása megnyugtatja a hallgatóját. Ha feltámad a szél, magával visz egy-egy levelet, s amikor a szél markából szabadul az, a patakba pottyan. A vízen úgy siklanak tova a levelek, mint egy csónak. Ha egy rókakölyök vadászni indul, az anyja örömmel nézi a kis vadászt.

Ez a szép az őszi Bakonyban: a nyugalom, a meghittség, és a békesség.

Kajtár Martin. 7. oszt.

2006. október 12.

vissza

Arany Bakony

    A Bakony ősszel a legszebb, hiszen ilyenkor olyan, mintha aranyból lenne.

    Október hatodikán reggel vonattal áthaladtunk a Bakony legfestőibb részén. Út közben három alagutat is érintettünk. Zircről autóbusszal mentünk tovább. Bakonynánáról indultunk a gyalogtúrára, pihenőhelyünk felé. Az ösvény gyönyörű volt. Utunkat a Gaja patak kísérte végig. Végül festői helyre érkeztünk, melyet a vízfolyás szelt ketté. ez volt a táborhelyünk. Innen csoportok szerint indultunk megcsodálni a Római fürdő nevű természeti képződményt, melyet a Gaja patak  alakított ki.

    Délután visszaindultunk az autóbuszokhoz és hazautaztunk. Szerintem gyönyörű volt ez a kirándulás.

Válint István 7. oszt.

2006. október 12.

vissza

BAKONYI EMLÉKTÚRA OKTÓBER 6-ÁN

 

A tanárok már régóta szervezték a bakonyi kirándulást.

Már mindenki hetek óta készült erre a napra. Végre elérkezett a várva várt nap. Reggel fél 8-kor indultunk. Mindenki pontosan érkezett. Bepattantunk a kocsikba ,melyek úgy sorakoztak mint a katonák, a roham előtt. Elindultunk a győrasszonyfai állomásra. 5-10 percet utaztunk és megérkeztünk, Majd pedig átszálltunk  a vonatra. Út közben 3 alagúton mentünk át. A legjobb volt közülük a 3.mely a leghosszabb volt. Miközben az alagútban robogott a vonatunk és közben sikítozás hallatszott a vonatból. Egészen Zircig mentünk, itt átpattantunk egy buszra. Onnan Bakonynánáig utaztunk. Innen gyalog indultunk tovább. 20 percet gyalogoltunk, és megérkeztünk a Gaja-patakhoz. Nagy volt az örvendezés . Mindenki nekiállt hidat építeni 3 csapatban. Miközben folyt a hídépítés ,én egy hatalmas rönköt találtam, amit megpróbálom legörgetni, de nem ment. Szóltam  még 1-2 gyereknek.

-Gyertek, találtam egy farönköt!

Odamentünk, és szép óvatosan lehoztuk. Folytattuk a munkát.1 óra múlva sütkérezni kezdtünk. Miután végeztünk, az alsósok elindultak a Római-fürdőhöz. Utána a felsősök indultak. Ott több csapatban lementünk egy meredek szakadékon. Utána már csak 3 órát maradtunk, elindultunk haza.

          Kimerülten és fáradtan tértünk haza.

Pőcze Gábor 5. oszt.

2006. október 17.

vissza

A kegyetlen bicska

 

    Mindennapjaink nélkülözhetetlen eszköze a bicska, mely alapjában véve egy nagyon hasznos vágóeszköz.

    Egyes fajták összecsukhatók, így mindig magunkkal vihetjük, mert így nem jelentenek veszélyt számunkra. Különböző kiegészítők is tartozhatnak hozzá, pl: sörnyitó vagy konzervbontó, esetleg körömvágó.

    Kirándulásokon, túrákon is nagy hasznát vehetjük, nemcsak ételeink vágásához és darabolásához használhatjuk, hanem faragáshoz, kötélvágáshoz.

    Régen a vásárokon nagyon kelendő volt a díszes, egypengés, fanyelű bicska, amely olcsó volt és jó minőségű, ezt bugylibicskának nevezték. Ehhez azonban nem volt még rugó, így nagyon óvatosan kellett vele bánni, mert elég volt egy óvatlan pillanat és akár az ujjunkat is levághatta.

    Napjainkban már rugóval felszerelt bicskák vannak forgalomban, melyet mi szabályozhatunk, hogy mikor szeretnénk összecsukni. Mára azonban már kissé kiment a divatból, szerepét átvette a kés.

    Számomra kiderült, hogy nem mindig jó, ami jónak látszik. A bicskának is van jó és rossz oldala. Nevezetesen nagyon hasznos és nélkülözhetetlen, ugyanakkor kegyetlen és veszélyes is lehet. Gyermekek kezébe nem szabad adni! Tudni kell vele megfontoltan bánni, hiszen olykor még a felnőttekkel is megesik, hogy meggondolatlanul bánnak vele.

Gregosits Dávid 7. osztályos tanuló

vissza

Bakonyi emléktúra október hatodikán

 

    Aradon 1849. október 6-án 13 vértanút végeztek ki. E nap tiszteletére iskolánk emléktúrát szervezett a Bakonyba.

    Reggel a nap mosolyogva üdvözölt bennünket.

    Az iskolában való gyülekező után Győrasszonyfáról vonattal tettük meg az utat Zircig, innét pedig buszokkal indultunk Bakonynánára.

    Nagyon élvezetes volt az út ebben a ragyogó napsütésben. A táj ezer színben pompázott.

    Bakonynánán az erdőn keresztül egy ösvény vezetett. A fák ágaikat úgy tárták szét, mintha át szeretnének ölelni bennünket. Végre megérkeztünk a Római fürdőhöz. Itt egy tisztáson telepedtünk le. A sok utazás után, jó volt megpihenni. Ágakat gyűjtöttünk és tábortüzet raktunk, úgy pattogott, mint egy ostor. Már alig vártam, hogy hátizsákomban hozott nyársat elkészítsem. Az illatosra sült virslit és a ropogós szalonnát hamar elfogyasztottam. Közben vidám dolgokról beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Hamar eltelt a délután.

    157 évvel ezelőtt nagyon szomorúan telt el október hatodika.

    Szerencsére nekem és osztálytársaimnak ez a nap élményekben és örömökben gazdagon telt el.

Takács Ákos 7. osztályos tanuló

vissza

Az egyetlen Bakony

 

Október hatodikán elmentünk a Bakonyba megtekinteni a Római fürdő nevezetű vízesést. A következő sorok elmondják, milyen is volt a táj.

A fák lombjáról már hullottak a levelek, ezért a talaj ezer színű lett. Rovarok százait lehetett látni a földön és a levegőben egyaránt. A fák törzsei egyenesek és vaskosak voltak. A madarak szép dalokat csiripeltek. Körülöttünk a szép, egészséges természet, mint a mennyországban. S miután visszatértünk, a „fellegekből” elindultunk a Római fürdőhöz. Csodálatos látvány tárult elénk. A víz olyan vájatokat mosott ki az évmilliók során, hogy néhányan már-már azt hitték, hogy valami kígyó csúszott ott végig valamikor. Miután megtekintettünk mindent, amit csak lehetett, elindultunk hazafelé.

Én ilyennek láttam ezt a szép helyet.

Krajczár Richárd 6. osztály

vissza

Barangolás a bűvös Bakony belsejében

 

Tanárok és diákok

Megbeszélték egyszer,

Hogy a Bakony belsejébe

Elindulnak egyszer.

 

Ez a nap is eljött,

Amit nagyon vártunk,

Felültünk a vonatra,

S Zircig meg sem álltunk.

 

Elindult a vonat,

S mi néztük a tájat,

Gyönyörködtünk a Bakony

Csodás világában.

 

Zircen leszálltunk,

Felültünk a buszra,

S Dudarig pihentünk,

Készültünk az útra.

 

Leszálltunk a buszról,

S elindult a túra,

Magas hegyi úton

Mentünk szépen sorban.

 

Útközben a tájat

Nagyon megcsodáltuk,

Majd leültünk egy helyre

hogy pihenjen a lábunk.

 

 

Ki megéhezett elővette zsákját,

Melyben az útravaló

Finomság már

Várt rá.

 

Ki nem evett,

Szaladt fel a dombra,

Majd jó gyorsan gurult bele

A frissen hullott lombba.

 

Pihenés után

elindult a csapat,

megnéztünk egy helyet,

ahol forrás fakadt.

 

Római fürdő

Így hívták a helyet,

Talán ők fürödtek benne,

Ezért ez a neve?

 

Szaladtak a percek,

Repültek az órák,

S eltelt az idő,

S a vonat már várt ránk.

 

Sok élménnyel tért

Mindenki haza,

S jó emlékkel idézzük fel

E bakonyi utat!

Halász Krisztina 6. osztályos tanuló

vissza

Ezernyi csillag a tápszentmiklósi temetőben

 

    November elsején, mint minden évben az emberek a szeretteikhez kimennek a temetőbe és gyertyákat gyújtanak. A  teljes sötétségben pompázó látvány, ahogy csillagtengerré változik ez a szomorú hely.

    A mi családunk is kilátogatott a nagypapám sírjához. Egy percig néma csendben emlékeztünk a papámra. akit sajnos én nem ismertem. Ezután koszorúkat és virágokat helyeztünk a sírjára.

    Ezt a napot az egész ország ünnepli s megemlékezik a halott rokonairól. Sok embernek a könnye is kicsordul ezen a szomorú napon.

    Ez a nap, amely a halottak napja, szomorú, de egyben szép a virágok miatt, amelyek szeretetteljessé teszik ezt az ünnepet.

 

2006 októberében írta

Molnár Patrik 6.osztályos tanuló

vissza

 A Bakony

       Tanáraimmal és társaimmal napok óta készültünk egy bakonyi kirándulásra.
    Szerencsére eső nem szólt közbe. Hátizsákkal a hátunkon izgatottan indultunk útnak. A Római fürdő volt a cél. Az erdei ösvényt fenyők, tölgyek szegélyezték. A lombos fák összeértek a fejünk felett. Kellemesen hűvös volt. Ahogy haladtunk, mellettünk csordogált a Galya patak. Óvatosan kellett a köveken lépkednünk, hogy átjussunk a túlsó partra. Ha nem zajongtunk hallottuk a madarak énekét és a patak suttogását. Aztán megérkeztünk a vízeséshez. A víz magasról zubogva érkezett a mélybe .A levegő itt párás volt. Ölelt bennünket az erdő. Éreztem mennyire csendes és nyugodt. A dombtetőről messzire láttunk, s közben szárnyalt a lelkünk.
        Élveztem a kirándulást. Szépnek találtam a Bakonyt.

2006 novemberében írta

Ócsai Adorján 5.osztályos tanuló

vissza

 A magyar Ugaron
 

vissza

Az első hó örülté tesz.

Az első hó január utolsó hetében esett le. Az iskola diákjai örültek, de a tanáraink annál inkább

          Hatalmas meglepetés volt, amikor egy reggel felkeltünk, felöltöztünk és kinéztünk a testvéremmel az ablakunkon. A gyönyörű táj, mint Hófehérke arca olyan fehér volt. Kimentünk a buszmegállóba és vártuk a busz érkezését. A járgány fél óra késéssel, de megérkezett Nyalkára és megkezdtük utunkat Tápszentmiklós felé. Ott Tápszentmiklóson mondták a tanárok, hogy nem megy a busz Lázira, Győrasszonyfára sem. A testvérem örült neki, hogy nem kell iskolába mennie. Az osztályban nem voltunk sokan. Órák után hatalmas hó csata volt az udvaron és mindenki, aki ott volt nagyon élvezte. A barátaimmal leromboltuk a kisebbek várát és a tanárok leszidtak mindenkit, akiket a kicsik megmondtak. Ezek után a csapatunk ujjra megdobálta a kicsiket és ők visszahajigálták azokat a hó golyókat, amiket ők gyúrtak össze ellenünk. Lezajlottak a csaták és a diákok hazatértek ezután, a kemény nap után. Otthon mindenki elmesélte mi történt vele és mély álomba hajtották fejüket a TV képernyők előtt. Ez volt az én legőrültebb napom.

           Remélem tetszett a beszámolóm. Remélem nektek is ilyen jó nap volt az amikor leesett az első hó.