Vörösmarty Mihály

(1800—1855)

• Élete
• Szép Ilonka
• Búvár Kund
• Szózat

            Szép Ilonka

                1

A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat.
Hasztalan vár; Vértes belsejében
Nyugszik a vad hûs forrás tövében.

A vadász még lesben ül sokáig,
Alkonyattól vár szerencsejelt:
Vár feszülten a nap áldoztáig,
S ím a várt szerencse megjelent:
Ah de nem vad, könnyü kis pillangó
S szép sugár lány, röpteként csapongó.

"Tarka lepke, szép arany pillangó!
Lepj meg engem, szállj rám, kis madár;
Vagy vezess el, merre vagy szállandó,
Ahol a nap nyúgodóba jár."
Szól s iramlik, s mint az õz futása,
Könnyü s játszi a lány illanása.

"Istenemre!" szóla felszökelve
A vadász: "ez már királyi vad! "
És legottan, minden mást feledve,
Hévvel a lány nyomdokán halad.
Õ a lányért, lány a pillangóért,
Verseneznek tündér kedvtelésért.

"Megvagy!" így szól a leány örömmel,
Elfogván a szállongó lepét;
"Megvagy!" így szól a vadász, gyönyörrel
A leányra nyújtva jobb kezét;
S rezzent kézbõl kis pillangó elszáll;
A leány rab szép szem sugaránál.

                    2

Áll-e még az õsz Peterdi háza?
Él-e még a régi harc fia?
Áll a ház még, bár fogy gazdasága
S telt pohárnál ûl az õsz maga.
A sugár lány körben és a vendég;
Lángszemében csábító varázs ég.

S Hunyadiért, a kidõlt dicsõért,
A kupák már felvillantanak,
Õsz vezére s a hon nagy nevéért
A vén bajnok könyei hulltanak;
Most könyûi, vére hajdanában
Bõven omlott Nándor ostromában.

"Húnyt vezérem ifju szép sugára"
Szól az õsz most "éljen a király!"
A vadásznak vér tolúl arcára
S még kupája illetetlen áll.
"Illetetlen mért hagyod kupádat?
Fogd fel, gyermek, és kövesd apádat."

"Mert apád én kétszer is lehetnék
És ha ittam, az nincs cenkekért;
Talpig ember, akit én említék,
Nem gyaláz meg õ oly hõsi vért!"
S illetõdve s méltóság szemében,
Kél az ifju, tölt pohár kezében:

"Éljen hát a hõs vezér magzatja,
Addig éljen, míg a honnak él!
De szakadjon élte pillanatja,
Melyben attól elpártolni kél;
Egy király se inkább, mint hitetlen:
Nyûg a népen a rosz s tehetetlen."

S mind zajosban, mindig hevesebben
Víg beszéd közt a gyors óra ment.
A leányka híven és hivebben
Bámulá a lelkes idegent.
"Vajh ki õ, és merre van hazája? "
Gondolá, de nem mondotta szája.

"Téged is, te erdõk szép virága,
Üdvözölve tisztel e pohár!
Hozzon isten egykor fel Budába;
Õsz apáddal a vadász elvár;
Fenn lakozva a magas Budában
Leltek engem Mátyás udvarában."

Szól s bucsúzik a vadász, rivalva
Inti õt a kürthang: menni kell.
Semmi szóra, semmi biztatásra
Nem maradhat vendéglõivel.
"Emlekezzél visszatérni hozzánk,
Jó vadász, ha meg nem látogatnánk."

Mond szerényen szép Ilonka, állván
A kis csarnok végsõ lépcsején,
S homlokán az ifju megcsókolván,
Útnak indúl a hold éjjelén.
S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:
Fölveré azt szerelem hatalma.

                    3

Föl Peterdi s bájos unokája
Látogatni mentenek Budát;
Minden lépten nõ az agg csodája;
Mert sok újat meglepetve lát...
A leányka titkon édes óra
Jövetén vár szép találkozóra.

S van tolongás s új öröm Budában:
Gyõzelembõl várják a királyt,
Aki Bécset vívó haragában
Vérboszút a rosz szomszédon állt.
Vágyva néz sok hû szem ellenébe:
Nem vidúl még szép Ilonka képe.

"Hol van õ, a nyájas ösmeretlen?
Mily szerencse fordúlt életén?
Honn-e, vagy tán messze költözötten
Jár az õzek hûvös rejtekén?"
Kérdi titkon aggó gondolattal,
S arca majd ég, majd szinében elhal.

S felrobognak hadvész-ülte képpel
Újlaki s a megbékült Garák.
S a király jõ, fölség érzetével
Környékezvén õt a hõs apák.
Õsz Peterdi ösmer vendégére,
A király az: "Áldás életére!"

"Fény nevére, áldás életére!"
Fenn kiáltja minden hû ajak;
Százszorozva visszazeng nevére
A hegy és völgy és a zárt falak.
Haloványan hófehér szobornál
Szép Ilonka némán és merõn áll.

"A vadászhoz Mátyás udvarában
Szép leánykám, elmenjünk-e hát?
Jobb nekünk a Vértes vadonában
Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád."
Szól az õsz jól sejtõ fájdalommal,
S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal.

És ha láttál szépen nõtt virágot
Elhajolni belsõ baj miatt,
Úgy hajolt el, félvén a világot,
Szép Ilonka titkos bú alatt.
Társasága lángzó érzemények,
Kínos emlék, és kihalt remények.

A rövid, de gyötrõ élet elfolyt,
Szép Ilonka hervadt sír felé;
Hervadása líliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté.
A király jön s áll a puszta házban:
Õk nyugosznak örökös hazában.

1833 októbere elõtt

Zotmund, búvár Kund (XI. sz.): magyar vitéz. Krónikáink szerint 1052-ben III. Henrik német császár dunai hajóit Pozsonynál megfúrta s így használhatatlanná tette. Ezzel elősegítette a betörő német csapatok legyőzését.

A Himnusz mellett második nemzeti énekünk. Hatása nem elsõsorban esztétikai megformáltságában van (bár szerencsés, hogy mindkét alkotás, mint mûalkotás is a legjava terméshez tartozik), hanem ránk örökölt erkölcsiségében, felhívó voltában, hiszen minden alkalommal a hazaszeretet kategorikus imperativusára figyelmeztet, az együvé tartozásra, a múlt vállalására, a jelen és jövõ alakítására.
1836-ban írta Vörösmarty, s a következõ évben jelent meg az Auróra zsebkönyvben.

Történelmi háttér:
1835. Erdély, 1836. pozsonyi országgyûlés – mindkettõt feloszlatják, letartóztatják Wesselényit, a liberális ellenzék egyik vezérét, Kossuthot, az Országgyûlési Tudósítások szerkesztõjét. Az események mögött ott kísért az 1830–31-es levert lengyel szabadságharc, és annak tragikus tanulságai. A Szózat tehát a reformmozgalmak mélypontján keletkezett.

Beszédhelyzet, felépítés:
A klasszikus retorika szabályai szerint építette fel Vörösmarty mûvét. Mintája Vergilius Aeneisének elsõ és tizedik éneke. Az elsõ énekben Aeneas a vihar és hajótörés után összegyûjti társait, és arra bíztatja õket, hogy ne essenek kétségbe, bízzanak abban, hogy elérik céljukat, hogy új földön, újra megtalálják hazájukat. A helytállásra buzdítást kifejezõ nyelvi fordulatot (“Itt élned, halnod kell.”) Vörösmarty Zrínyitõl veszi át, ‘Az török áfium ellen való orvosság’-ból: “Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országából barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé. Az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic nobis vel vincendum, vel moriendum est.” Zrínyi pedig Liviustól veszi át (“Hic vincendum, aut moriendum, milites, est.”) Mindez arra figyelmeztet, hogy a legsajátosabb, a legnemzetibb is mélyen bennegyökerezik az emberiség közös kultúrkincsében. A gondolat már Zrínyi elõtt is megvolt a magyar közgondolkodásban, és a költõ–hadvezér után is tovább él. (Bocskay István – 1606: “az mi nemzetségünknek több hazája ennél soha nem lészen, s nincsen is, más minekünk az övét nem adja”; Czobor Mihály – 1606: “az magyaroknak ennél több ez kis darab országocskánál nincsen, kit ha elvesztnek, semmiek nem lészen”; Nyári Pál – 1606: “nincsen nekönk több hazánk ennél, ha ezt is elvesztjök, nem ad senki országot nekönk”; Bethlen Gábor – 1611: “ne veszessük el, Uram, az hazát, mert ha ezt elvesztjök, mi mást nehezen, avagy nem is találunk”; Széchenyi István – 1835: “Ha nincs Hunnia határi közt hazánk, egyebütt e földön többé sehol sincs”.)
A Vergilius-hatást ill. inspirációt a beszédhelyzet megalkotására az is megerõsíti, hogy az iskolai retorika tankönyvek példaanyagát jórészt az Aeneisbõl vették, s ilyenbõl tanult Vörösmarty is.

Szerkezet:
A vers 56 sorból áll. Közepén, a 27–28. sorban a szentencia, a gnóma (=erõsmondás), mely magába sûríti, elõre és hátra kisugározza a vers egész mondanivalóját. A szentencia jelleget kiemeli, hogy a két sor idézõjelben áll (“Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!”). A keret 2–2 versszaka nyomatékosító variációt is tartalmaz. A szerkezet így nem egészen szimmetrikus, de a tükrözésen kívül így elõrehaladást is mutat. Ettõl eltekintve a versszakok a középtõl, mint tükörtengelytõl kezdve megfeleltethetõk egymásnak. A költemény elsõ felében a dilemma (=eldöntendõ kérdés) egyik ága, vagyis az élet, a második felében a halál nyeri el a maga retorikus kifejtettségét.

A 4. versszak értelmezése:
Az Árpád által megszerzett szûkebb hazán kívül, Hunyadi nevének említése bõvíti a haza területét. Az ‘itt’ nem utalhat Nándorfehérvárra, hiszen a várost nem köti ezredéves szenvedés Magyarországhoz, s a középkorban is csak idõleges tartozott az országhoz. Vörösmarty Nagyszebenre utal, ahol 1442-ben Hunyadi legyõzte Mezet béget, és leverte a rabigát tízezer rabszolgának hurcolt erdélyirõl. Így az utalás politikai színezetû, hiszen a liberális ellenzék legfõbb sérelmét, Erdély elszakítását is beleszõtte a versbe.

Mûfaj:
– Óda: 

Verselés:
Chevy Chase strófa, a skót népballadák verselése. Vörösmarty nyomán a helytállás versformájává vált a lírai köztudatban, s Arany A walesi bárdokban a Szózatot is felidézi. 1843-ban zenésítette meg Egressy Béni, elnyerve ezzel a Nemzeti Színház pályázatát.

a lap tetejére